Aranypénzek

A magyar történelemben Károly Róbert (I. Károly, 1308-1342) óta folyamatosan jelen vannak az aranypénzek, bár mindennapi forgalomban csak 22 évig, 1892 és 1914 között találkozott az átlagember aranyérmékkel.

Az egyes korok az aranyérmék szempontjából:

Középkori aranyforint

Magyarországon, illetve Erdélyben 1325-től a 16.-17. századig vertek forint elnevezéssel aranypénzeket, nagyjából 3,5 gramm tiszta aranytartalommal. Ezek majdnem tiszta aranyból készültek, 986 ezrelékes finomságban. Elsősorban kereskedelmi céllal bocsátották ki őket, melyek a király és udvartartása, valamint a hadsereg szükségleteinek fedezésére szolgáltak. Ezen érméket Európa szinte minden országában elfogadták. A „hétköznapi” emberek vagyonfelhalmozási céllal tartalékolták őket, így nagyon sok megmaradt belőlük.

Aranydukát

A 16. századtó kezdték dukátnak hívni a Habsburg uralkodók által vert aranypénzeket, melyek tulajdonképpen a korábbi aranyforint örökösei voltak. Közel négyszáz éven át a dukát jelentette az „aranyat”. Kialakult a szabvány súly és finomság, ami 1915-ig fennmaradt: 986 ezrelékes aranytartalommal, 3,49 grammos pénzeket vertek minden évben, ami kevesebb, mint öt század grammal maradt alatta a korábbi aranyforintok súlyának. Befektetői aranyként mai napig vernek 1915-ös évszámmal ellátott dukátokat, Ferenc József osztrák dukátjainak mintájára.

Osztrák értékű aranyforint

Az osztrák-értékű forint (melyet 1857-ben vezettek be a Habsburg birodalomban) ezüstalapú valutának számított. Nyugat-Európa túlnyomó részében viszont pár évvel később áttértek aranyalapú fizetőeszközökre, főleg a franciák és olaszok által megalapított „Latin érmeunió” által meghatározott súlyban, 900-as finomságú aranyérméket bocsátottak ki. Ennek az érmerendszernek egyik legismertebb képviselője az ún. „Napóleon-arany” (III. Napóleon 20 frankos aranypénze). Az Osztrák-Magyar Monarchia, elkerülendő az európai kereskedelemben való elszigetelődést, kereskedelmi célokra a 10 és 20 frankkal azonos súlyú 4 illetve 8 forint névértékű aranyérméket kezdett verni, osztrák és magyar változatban egyaránt.

Aranykorona

1892-ben került bevezetésre a korona valuta, mely az egyetlen igazi aranyvalutánk volt (bár közgazdasági értelemben nem számított teljes mértékben aranyalapú pénznek). A fentebb már említett 22 éven keresztül vertek 10 és 20 koronás aranyérmeket mindennapi használatra (évjárattól függően ezen pénzek mai gyűjtői értéke között jelentős különbségek vannak!). 1914-ig a bankjegyek is beválthatók voltak aranypénzre. 1907-ben és 1908-ban 100 koronás érméket is vertek (1907-ben két típus is készült), melyek a mai napig a magyar pénztörténet legszebb érméi közé tartoznak. Az arany koronák 900 ezrelékes finomságú aranyból készültek.

Aranypengő

1925. november 21-én lépett életbe az ún. „pengőtörvény”, mely pontosan meghatározta az aranyalapú pengő valuta 10 és 20 pengős érméinek adatait. Mindennapi forgalomba végül nem kerültek ezek a pénzek, csak próbaveretek készültek belőlük. (az aranykoronánál 14%-kal kisebb értékű fizetőeszközről lett volna szó). Az 1931-es nemzetközi valutakrízis után a devizák és az arany forgalma korlátozásra került, így utána aranyalapú pengőről már nem lehet beszélni.

Aranyforint

A negatív világcsúcsot jelentő pengőinflációnak a forint rendszer 1946. augusztusi bevezetése vetett véget. Hivatalosan a forint is aranyvalutának számított, de a kommunista hatalomátvétel után nem volt szükség aranyérmék kibocsátására. Az első aranypénzek (emlékérmék) csak 1961-ben kerültek kibocsátásra a forint-törvényben meghatározott, eredeti aranyparitásának megfelelően. (50, 100 és 500 forintos névértékben, 2500 példányban). Ezeken az érméken Liszt Ferenc illetve Bartók Béla portréja szerepel, tisztaságát tekintve pedig dukát finomságban készültek (986 ezrelék). Ezek az érmék emlékpénzek voltak, hétköznapi forgalomba nem kerültek. Később (1966- 68 között) újabb emlékpénzeket vertek (Zrínyi Miklós, Kodály Zoltán és Semmelweis Ignác portréjával), de már csak aranykorona finomságban (900 ezrelék). Arany emlékpénzeket a mai napig adnak ki Magyarországon, változó darabszámban, jellemzően dukát, azaz 986 ezrelékes finomságban (kivételt jelent az 1994-ben készült a Túzok 5000 Forint érme, mely mindössze 14 karátos, azaz 585 ezrelékes aranyból készült)

Aranypénzek