Papírpénz

A Habsburg birodalom papírpénzei

I. József 1705-ben hozta létre a Wiener Stadt Banco-t, ez volt a Habsburg birodalom állami bankja. Mária Terézia (1740-1780) uralkodása alatt, 1762-ben került kibocsátásra az első papírpénz ; 5, 10, 25, 50 és 100 forintos címletekben. Ezek eleinte 5%-os kamatozású bankkötvényekre is becserélhetők voltak.

1771-ben újabb bankjegyeket bocsátottak ki, ekkor jelentek meg az eddigi címletek mellett az első 500 és 1000 forintos bankócédulák. Ezeket a bankjegyeket már ténylegesen fizetési forgalomra készítették, nem lehetett átváltani bankkötvényekre. Elfogadásuk ettől függetlenül még nem volt kötelező.

A következő papírpénzek 1784-ben kerültek forgalomba, Mária Terézia fia, II. József (1780-1790) rendelete alapján.
Ezeket a bankjegyeket már ezüstpénzre is lehetett váltani, minden kijelölt közpénztárban és a Wiener Stadt Banco hivatalaiban. Ekkor tették Magyarországon is kötelezővé ezen bankjegyek elfogadását.

I. Ferenc (1792-1835) 1796-ban újabb bankjegyeket helyezett forgalomba, 44 millió forint értékben.

A háborúk ideje alatt a bankócédulák összege már elérte a 92 millió forintot. 1797-ben megtagadták a bankócédulák ezüst fémpénzre való beváltását, ezért ekkor a bankócédulák elfogadása mindenki számára kötelezővé vált.
Ekkorra a forgalomból eltűnt ezüstpénzeket, 1800. január 1-jei keltezéssel kiadott új papírpénz váltotta fel.

1800. június 1-jei keltezéssel újabb formájú bankócédulákat hoztak forgalomba.

Ekkorra a korábban Bécsben üzemelő pénzjegynyomda már Nagyváradon folytatta a bankócédulák nyomását.
Ezek folyományaként egyben elrendelték a forgalomban lévő összes pénz és értékpapír leértékelését, miszerint minden 5 forint értékű bankócéduláért 1 forint értékű, 1811. március 1-én kiadott “Einlösungsschein”-nek (váltóforint) nevezett új papírpénzt adtak cserébe.
Ez a papírpénz 1816-ig volt a valutája a Habsburg birodalomnak.

Mivel a hatalmas mennyiségű papírpénz is kevésnek bizonyult, ezért 45 millió forint értékben “Anticipations-schein”-nek nevezett új bankjegyet jelentettek meg 1813-ban.

Ezután még 1825-ben, 1841-ben, majd 1847-ben jelentek meg újabb bankjegyek, mint fizetőeszközök. Később újabb formában jelentek meg a régi fizetési eszközök, az ún. “Cassa-Anweisung”-ok (pénztári utalvány), illetve az Almásy-bankók. Az aprópénzhiány miatt forgalomba kerültek a 6 és 10 krajcáros “Münzschein”-ek.

Kossuth bankók (1848-49 és emigráció)

1848-ban, a Szabadságharc idején Kossuth Lajos saját bankjegykibocsátáson gondolkodott (1 és 2 forintos bankjegyeket kívánt nyomatni, valamint kincstári kamatos utalványokat kívánt létrehozni 50, 100 és 500 forintos címletekben).
1848. augusztus 6-án került forgalomba az első magyar bankjegy, 2 forintos címletben.
Ezt követte az 5 forintos bankjegy, majd forgalomba kerültek az 1 forintos bankjegyek is.
1848. október 22-én került forgalomba a 100 forintos, majd ezt követően (1849-ben) a 10 forintos bankjegy.
1848. január 1-jén az aprópénzhiány miatt megjelentek a 15 és 30 pengő-krajcáros bankjegyek is.

Kossuth Lajos a török száműzetésből 1851-ben Amerikába emigrált. Még ebben az évben, New Yorkban született meg az 1, 5, 50 és 100 dolláros kölcsönjegy nyomtatásának terve, majd ezeket 1851. december 15-én meg is rendelte.
Ezek 1852, január 1-jei keltezéssel kerültek felhasználásra.
Kossuth Philadelphiában 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket is nyomatott.

Később Kossuth Londonban is próbált kiadni 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket, nagy részüket azonban elégették, kiadásra már nem kerültek. Ezek a legritkább Kossuth bankók!

Az Osztrák-Magyar Bank bankjegyei (1868-1888)

1867-ben a kiegyezés után jutottak az immár független államok abba a helyzetbe, hogy előkészíthessék az aranyvaluta bevezetését. Megalakult az Oszták-Magyar Bank, majd 1880-ban megjelent az első kétnyelvű bankjegy; egyik oldalán német, a másik oldalán magyar szöveggel.

1881-ben, 1882-ben, 1884-ben és 1888-ban is adtak ki újabb papírpénzeket. Ezek mind csak 1, 5, 50 forintos címletek voltak.

Korona rendszer (1892-1925)

Az 1857-es bécsi szerződés alapján a törvényes fizetőeszköz a forint volt, egészen 1892-ig.

1892-ben emelkedett törvényerőre a korona, mint aranyalapú valuta.

Az első korona bankjegy 1900-ban jelent meg Magyarországon.

1918-ban véget ért az első világháború, az Osztrák-Magyar monarchia felbomlott. Magyarországnak ezután saját pénzt kellett készítenie, gazdasági helyzete viszont igen rossz volt. 1919-ben a szétszakadt államok saját nevükkel bélyegezték le a korona bankjegyeket. Ez annyit jelentett, hogy ezekben az országokban csak azok maradtak érvényben, amelyek az adott ország, az adott város, vagy bizonyos katonai csapatok bélyegzőjével voltak ellátva.

1919. december 31-én megszűnt az Osztrák-Magyar bank egyeduralma, 1921-ben pedig megalapították a Magyar Királyi Állami Jegyintézetet, melyet új korona bankjegyek elkészítésével bíztak meg.

1924-ben megalakult a Magyar Nemzeti Bank. Egy évvel később már önálló jegybankként – az általa megvásárolt pénzjegynyomdával – kezdte el gyártani az önálló magyar pénzeket.

Pengő rendszer (1926-1946)

1924-ben a magyar képviselőház elfogadta a törvényjavaslatot, mely szerint meg kell fékezni az inflációt és pénzreformot kell végrehajtani. Az új pénznem a pengő lett, aprópénze pedig a fillér. Átszámítási aránya így nézett ki: 1 Pengő = 12.500 korona, 1 pengő = 100 fillér.

1924. június 24-én a Magyar Nemzeti Bank megkezdte működését. Innentől kezdve a bankjegykibocsátás kizárólagos joga volt az MNB-nak, egészen 1963. december 31-ig.

1924. augusztus 25-én a korona bankjegyeket pengő értékjelzéssel nyomták felül, ezzel megjelentek az első pengő bankjegyek.

Maga az első „pengő” értékjelzésű papírpénz 1926. december 27-én kerültek forgalomba. Az első „pengő” papírpénzek az 1926. március 1-én megjelent  5, 10, 50, illetve 100 pengősök voltak.

Forint rendszer (1946-

1946. július 19-én a Magyar Köztársaság Kormánya valutareformot terjesztett elő, mely szerint 1946. augusztus 1-jétől új pénzérték kerül forgalomba. Az új valuta egysége a forint, századrésze a fillér lett. A forint pénzlábát, valamint az ebből adódó aranyértékét is megállapították:

1 forint = 0,07575 g arany

Az első forint papírpénz a 10 forintos volt, ami 1946 augusztus 1-én került forgalomba. Ezt követte a 100 forintos, melyet 1946. augusztus 6-án hirdettek ki, és másnap, augusztus 7-én forgalomba került.