Numizmatika

Mi a numizmatika?

A numizmatika, vagy éremtan a pénzzel és pénztörténettel foglalkozó, egyik legrégebbi történeti segédtudomány. Segítségével megtudhatjuk, hogy miről mesélnek az egyes pénzek, mit akartak kifejezni az adott pénz kibocsátói azok képi világának megválasztásával. A numizmatika művelői, a numizmatikusok eredetileg főleg a régi érmék gyűjtésével (érmegyűjtés) és azok tanulmányozásával foglalkoztak, érdeklődési körük azonban ma már kiterjed a modern pénzformák és pénzhelyettesítők, valamint az értékpapírok kutatására is. A numizmatikusok legfontosabb tevékenységei közé tartoznak: a pénzek és pénzhelyettesítők gyűjtése és rendszerezése, (ehhez szükséges a régi feliratok tanulmányozása (paleográfia) és a címerek ismerete is (heraldika)). Az ásatásokon feltárt pénzek, leletek elemzését is numizmatikusok végzik, feladatuk egyrészt a pénzek korának és származási helyének megállapítása, valamint eredetének (esetleg tulajdonosának) becslése. A jelenkor pénzanyaga már hatalmas mennyiségű és változatos, ezért a numizmatika több részterületre oszlik: vannak numizmatikusok, akik pl. csak papírpénzek, csak verde-, illetve nyomdahibás pénzek, csak szükségpénzek, esetleg csak értékpapírok vagy éppen korabeli hamisítványok gyűjtésével foglalkoznak.

A numizmatika részterületei

A numizmatika alapvetően két részterületet tartalmaz: az ún. leíró éremtant, amely az érmék szűkebb értelemben vett vizsgálatával foglalkozik (pl. meghatározás, fizikai sajátosságok) és a pénztörténetet, mely a pénznek különböző történelmi korokban a gazdaságban és a társadalomban betöltött szerepét, arra gyakorolt hatását vizsgálja.

A numizmatika története

Az érmegyűjtés hagyományai az ókorig nyúlnak vissza, már akkortájt is foglalkoztak érmék gyűjtésével az emberek. Az első gyűjtők közé tartoztak a római császárok is, többek között pl Augustus (i.e 63-i. sz 14). Később is csak a gazdagabb, tehetősebb emberek engedhették meg maguknak az éremgyűjtés kiváltságát , ezért joggal nevezték a „királyok hobbijának”. Ebben az időszakban komoly magángyűjtemények keletkeztek:. a legjelentősebb gyűjtők közé tartozott pl VIII. Bonifác pápa, Petrarca, I. Miksa német-római császár, XIV. Lajos francia király, II. Joachim brandenburgi választófejedelem.
A numizmatikai irodalom kibontakozása a reneszánsz korban indult meg, ekkor elsősorban az ókori pénzek portréival foglalkoztak; például a németalföldi festő/grafikus, Hubert Goltzius. A rendszerezett kutatások a XVI. század végétől indultak el, később egyre több volt a tudományos igényű munka. 1836-ban megalakult a Numismatic Society of London, majd sorra jöttek létre az éremgyűjtők szakmai egyesületei. A XiX. század e mellett a nagy nemzeti közgyűjtemények létrehozásának korszaka is volt. A leghíresebb gyűjtemények Berlinben, Bécsben, Brüsszelben, Athénban, Londonban, Párizsban és New Yorkban találhatók, melyek katalógusokban mutatják be gyűjteményüket a nyilvánosságnak. A papírpénzek rendszerezése később, a XX. században történt meg, fő úttörője Albert Pick volt.